A mexikói legenda – a csivava

A pinduri csivava tömény története

Aki látta a Gazdátlanul Mexikóban című amerikai játékfilmet, akár csak egyet is a több részből, vagy akár a Doktor Szöszi részeit, annak pontos képe lehet arról, hogy a csivava mennyire más karakter, mint amilyennek a társadalom többsége véli.

A legtöbben – talán éppen icike-picike – mérete miatt mintegy babapótlékként használják, kezelik, kicsi kocsiban tologatják, öltöztetik, ölben cipelik és dajkálgatják, mások meg semmire sem való, mérges kis hörcsögnek tartják. Pedig ez az aprócska lény valójában nem más, mint egy kicsike testbe zárt hatalmas jellem, sok ész és intelligencia, vagányság és karakánság egyvelege.

Egyébként a fajta történetét nem kevés legenda övezi. Nagy a valószínűsége, hogy egykoron, a spanyol hajósokkal Mexikó területére érkező, apró méretű kínai kutyák kereszteződtek az ott őshonos fajtákkal, és így alakult ki a ma is ismert csivava. Persze vannak egyéb elgondolások is, például az, amely szerint ez a kicsi kutya nem más, mint páriakutya. A pária kutya egyébként primitív, kezdetleges és elvadult eb, mely Dél-Kínából származik, tehát ez is az előző teóriát erősíti.

Újabb variáció szerint apró kutyákat már az aztékokat megelőző tolték birodalom idején (kb. X. század) tenyésztettek, ezek voltak a techihik. Miután az aztékok elfoglalták a toltékok területeit, megörökölték a kutyákat is, és mivel olyan jó fejek voltak a kis ebek, hát az uralkodó rétegek kedvelt állata lett.

Arra azért jóval több utalás van, hogy a Mexikóvárostól kb. 80 kilométerre levő, Teotihuaca nevű szent városban, a Tollas Isten temploma, azaz a Quetzalcoatl körül állt a világ első állatkertje, mégpedig Montezuma azték uralkodónak köszönhetően, és ennek az állatkertnek tagja volt a picike kutyácska is.

Az a szerencse, hogy a kutatások, ásatások során elég sok olyan utalást és maradványt találtak, melyek mind a csivava ősi eredetét igazolják, valamint annak tanúbizonyságai, hogy a fajta nem sokat változott az évszázadok alatt, még az amerikai tenyésztési munka hatására sem. Az amerikaiaknak talán leginkább a hosszú szőrű változat kitenyésztése köszönhető, ott ugyanis papillonnal, pomerániai törpespiccel és más, szőrös ebekkel keresztezték a csivavát.

Kis testben hatalmas jellem

Bár Hernán Cortés egyik levelében azt írta egykoron, hogy a csivavát az aztékok élelemként is nevelték és fogyasztották, inkább gondoljunk arra a teóriára, mely szerint inkább szent állatként és hű őrzőkutyaként tartották.

Igen, nem tévedés, őrzőkutyaként. A mérges kis hörcsög sztereotípia ugyanis nem véletlenül alakult ki. Ez a fajta ugyanis erősen kötődik gazdájához, családjához, és bőszen védelmezi is. Mivel a hatalmas fülek a legapróbb neszt is képesek meghallani, hát erről tájékoztatja is a családot, mégpedig igen hangos ugatással. A méretéhez képest kifejezetten nagy, és igen éles hanggal bír ez a csepp kis eb. Mindemellett igen bátor, éber és élénk, olyan eb, amely nem riad vissza semmitől.

Mintha testkép-zavarral élne, ugyanis egyáltalán nincs tisztában azzal a ténnyel, hogy a világ legkisebb kutyafajtájaként tartják számon. Ha úgy érzi, veszély fenyegeti – márpedig elég gyakran érzi úgy -, képes nekimenni a jóval nagyobb kutyáknak is. Azok persze általában meglepődve szemlélik a hasuk alatt pattogó, csaholó csivavát, és alaposan meglepődnek, amikor a kicsi, de tűhegyes fogak beléjük kapnak.

A jó hír, hogy a csivava, bár kényeskedő, törékeny, ricegős kutyának tűnik, nagyon okos és intelligens. Tanítani könnyen lehet, mindenre fogékony, bár az akaraterejével és makacsságával néha meg kell küzdeni. Éppen ezek miatt mondják sokan, hogy ezt a fajtát bizony nem ajánlják gyenge kezű, határozatlan és következetlen gazdáknak. Aki egy csivavával szeretne békében és nyugalomban együtt élni, annak bizony sok időt és energiát kell fordítania az apró kölyökkortól zakó, célirányos szocializációra.

Ez persze nem könnyű feladat, hiszen a tenyérben is elférő, aprócska test, a meleg és barátságos, sokszor esdeklőnek tűnő szemek láttán az ember elolvad, és késztetést érez megvédeni, megóvni mindentől kedvencét, babusgatni és dajkálni akarja, nem szigorral és határozottsággal nevelni. Pedig a csivava nevelést igényel, mégpedig nem is keveset, ám ha erre időt áldoz, egy csodálatos, okos és kedves eb lesz a társa.

A csivava gondozása

No, ez egy érdekes feladat. Azt gondolnánk, hogy mivel kicsi, nem sokat kell vele bajlódni. Ez részben igaz is, hiszen a szőrápolás – legalábbis a rövidszőrű változatnál – nem egy ördöngös feladat. Őt éppen elég hetente egyszer egy gumikefével átfésülni, és kész is. Na jó, vedlési időszakban kicsit gyakrabban sem árt, hacsak nem akarunk lakás szerte gomolygó szőrpamacsokkal szembesülni. A hosszú szőrű változatot célszerű sörtekefével gondozni, és ügyelni a csomókra. Ami gondot jelenthet, az a gülü szemek könnyezése, szóval, ha nem szeretné, hogy a szőrbarna foltos legyen, néha törölje át a kutya szemeit. A fogak tisztítása is fontos feladat, mert a fajta hajlamos a fogkövesedésre.

Ezen kívül, amire kifejezetten ügyelni kell, az nem más, mint az etetés és a mozgás. Kicsi a bors, de mégiscsak kutya, szóval a csivava is – a méretéhez mérten – sok mozgást igényel, és kiegyensúlyozott, jó táplálást, hogy el ne hízzon. A gömbölyűre hizlalt kicsi eb látványa ugyanis egyáltalán nem szép, és nem mellékesen az állat egészsége szempontjából sem előnyös. Tegye hát le nyugodtan néha a földre a kutyát, és hagyja, hadd fusson, szaladjon, élvezze az életet.

Close